Megéri tudni van e Rák a testünkben vagy nincs
Egy-egy probléma ellenőrzése gyakran feltár egy nem összefüggő rendellenességet, amely soha nem jelent egészségügyi kockázatot… de felfedezésének súlyos következményei lehetnek.
Miután ismétlődő gyomorgörcsöket és gyomorégéseket tapasztalt, amely elég gyötrelmes volt ahhoz, hogy elmenjen az orvoshoz, Karen Myers úgy döntött, hogy magánegészségügyi ellátását veszi igénybe, hogy kiderítse, mi a baj.
Ám az MRI-vizsgálat eredményei messze elmaradtak attól, amit várt. „Miközben a gyomrom rendben volt, azt mondták, hogy valamit látni lehetett a melleimben” – mondja Karen (49), aki a média szakmában dolgozik és Londonban él .
A lelet alapján háziorvosa mammográfiára küldte, ami megerősítette, hogy a jobb mellében tömeg van. Hét nappal később Karen-t biopsziára küldték, és az eredmények megrázóak voltak. „Amikor azt mondták, hogy rákos vagyok, elzsibbadtam – egyáltalán nem éreztem igazinak” – mondja.
Aggasztó: A lábán végzett MRI daganatot talált Claire Wallace gerincén.
Sebésze lumpectomiát (csomó kivágás) javasolt, de amikor két próbálkozás után nem tudták eltávolítani az összes rákot, 2018 novemberében azt mondták neki, hogy az egyetlen lehetőség a mastectomia (eltávolítani a mellet).
„Ez még nagyobb megrázkódtatás volt, mint a rák felfedezése, és nagyon nehéz volt feldolgozni” – emlékszik vissza Karen.
Ennek ellenére szerencsésnek érzi magát. Közel öt évvel a diagnózis felállítása után rákmentes. Ami a gyomorfájdalmát illeti: 2020-ban eltávolították az epehólyagját, mivel fertőzött volt, és ezt azonosították az okként. Azóta nincs egészségügyi problémája.
„Az orvosok azt mondták, szerencsém volt, hogy ilyen korán kiderült a mellrák, mivel a daganat csak 15 mm széles volt” – mondja Karen.
„Hála istennek, hogy gyomorproblémáim voltak, és szükségem volt az MRI-re – különben soha nem tudtam volna a rákról és lehetséges, hogy elterjedt volna.”
Karen egyike azoknak a növekvő számú betegeknek, akik minden évben egyetlen egészségügyi probléma miatt esnek át szkenneléseken vagy teszteken és az orvosok nem a panaszukhoz kapcsolódó növekedést vagy rendellenességet találnak – ezt a jelenséget „incidentalomaként” (véletlenszerűségi tünet) ismerik.
Manapság nincs olyan, hogy normál szkennelés
A mellkason végzett vizsgálatok produkálják a legtöbb incidensomát (véletlen felfedezés) – a BMJ 2018-as (British Medical Journal) áttekintése szerint a szíven végzett MRI-vizsgálatoknak körülbelül egyharmada azonosított incidensomát, aminek 42%-mutatott ki rákot a mellben. A vesében, petefészekben és pajzsmirigyben előforduló incidensumok körülbelül 25 százaléka volt rákos.
A véletlenszerű leletek nyilvánvalóan életmentőek lehetnek – a korábbi diagnózis azt jelentheti, hogy a betegségek könnyebben kezelhetők, ami jobb eredményekhez vezet.
De az orvosokat az is aggasztja, hogy bizonyos esetekben a betegek „az orvosi képalkotó technológia áldozataivá” válnak – bájosan „hányásnak” nevezik, mivel nem az volt az eredeti célja a vizsgálatnak hanem csak belelógott a képbe. A részletes modern képalkotó olyan daganatokat, kinövéseket vagy cisztákat észlelhet, amelyekről egyébként nem az orvos és a beteg se tudna, de teljesen ártalmatlanok.
Mégis, ha figyelmeztetik bármilyen növekedés jelenlétére, az jelentős szorongást válthat ki a páciensben. Bizonyos esetekben invazív teszteken, például biopszián, vagy akár műtéten is átesnek, ami kockázatokkal járhat, és szükségtelennek bizonyulhat.
Az azonosítatlan rendellenességnek előre nem látható következményei lehetnek – például potenciálisan megemelheti az élet- és egészségbiztosítási kötvények díját.
A mérföldkőnek számító BMJ-kutatás szerzői azt mondták, hogy mivel az incidensomák kivizsgálása bizonyos esetekben „több kárt okozhat, mint hasznot”, az orvosoknak most meg kell beszélniük pácienseikkel a véletlen leletek kockázatát, „mielőtt elrendelik a szkennelést”. Ez lehetővé teszi a klinikus és a páciens számára, hogy „felmérjék a vizsgálat kockázatát és előnyeit”.
A pszichológiai hatást sem lehet alábecsülni. 2021 augusztusában Claire Wallace gyógytornásznak súlyos fájdalom és gyengeség fejlődött ki a bal lábában miután Nórát a lányát a sürgősségin kellet megszülnie 2021 augusztusában, ez az eset olyan szorongást váltott ki, hogy antidepresszánsokat írtak fel neki.
MRI-vizsgálaton esett át, amely megerősítette, hogy a lábfájdalmat a császármetszés okozta sérülés okozta, de egy apró, 5 mm-es daganatot is azonosítottak a gerincén.
„A legrosszabbra gondoltam – hogy rákos vagyok –, és aggódtam, mi lesz velem, Norával és Ryannel” a férjemmel aki a hadseregben örmester
Szerencsére egy másik MRI megerősítette, hogy a daganat jóindulatú, de azt mondták, hogy egy év múlva újabb vizsgálatra lesz szükségem és ha nő, akkor tesznek valamit ellene – bár nem mondták, hogy mit. Az egészet nagyon elsöprőnek találtam. Néhány hónappal később antidepresszánsokat írtak fel, „mivel csak a daganatra tudtam gondolni” – emlékszik vissza. „Az extra aggodalom óriási hatással volt az első néhány hónapomra anyaként. Csillapította azt az időszakot, aminek nagyon különlegesnek kellett volna lennie.
Márciusban egy utólagos vizsgálat megállapította, hogy a daganat nem nőtt, így nincs szükség intézkedésre.
Giles Maskell, a délnyugat-angliai NHS (National Health Service – Nemzeti Egészségi Szolgálat)-tröszt tanácsadó radiológusa szerint a modern képalkotás most olyan apró növekedéseket tár fel, amelyeket korábban soha nem észleltek volna (a vérvizsgálati technológia nem változott jelentősen az elmúlt évtizedekben, és a véletlen leletek sokkal ritkábban fordulnak elő). .
„A modern képalkotás nagyon részletes
– amit 20 évvel ezelőtt lehetett látni, azok méretének a töredékét is észlelik –, és a tudásunk hogy megtaláljuk őket felülmúlja, hogy megértsük, mit jelentenek” – teszi hozzá. „Nem mindig világos, hogy ezek a dolgok hova fognak fejlődni – sok esetben biztonságos lehet a semmittevés, míg más esetekben az azonnali cselekvés létfontosságú.”
„Egy dolog biztos, hogy minél többet keresünk, annál többet találunk” – mondja Dr. Maskell, aki egyben a Royal College of Radiologists korábbi elnöke is. „A szkennelés nagyszerű, de manapság nem létezik olyan, hogy normál szkennelés, mert a képalkotás nagyon sokat fejlődött és mindent részletesebben mutat.
„Ez azt jelenti, hogy ha átvizsgálnám egy 20 év feletti ember egész testét, találnék valamit, ami elképzelhető, hogy fontos lehet a jövőbeli egészsége szempontjából. Valószínűleg nem lesz, de lehet.
Sok embernek fogalma sincs ha például vizsgálatot végeznek a gerincén, a veséjük is megjelenhet a képen, vagy hogy a tüdő és a csontok egyes részei láthatók a szívfelvételeken – mondja.
Tudom, milyen aggasztó tud lenni egy incidencia (véletlen felfedezés). Februárban májvizsgálaton estem át, miután a vérvizsgálatok kimutatták, hogy magas az antimitokondriális antitestem szintje, ami azt jelenti, hogy a szervezet immunrendszere tévedésből megtámadta a mitokondriumokat (sejtjeink erőműveit). Ez az elsődleges epecholangitisnek nevezett májbetegség jele lehet.
Ez a betegség elpusztítja az epevezetékeket a májban, és ha nem kezelik, a máj nem működik megfelelően.
Szerencsére az ultrahangvizsgálat azt mutatta, hogy a májam rendben van, de úgy hagytam el a kórházat, hogy aggodalom töltött el egy másik testrészem miatt.
A vizsgálat kimutatta, hogy az epehólyagomban egy 6 mm-es polip – egy kinövés – van. Azt mondták nekem ha 10 mm-re nő, az epehólyagomat el kell távolítani, mert fennáll annak a veszélye, hogy rákos lesz.
Nem ez volt az első alkalom, hogy incidensom volt.
2014-ben, miután puffadástól és hasfájástól szenvedtem, egy vizsgálat 2,5 cm-es jóindulatú daganatot tárt fel a vesémen, amelyet angiomyolipomának (AML) neveznek.
Az AML-ek ritkán okoznak tüneteket, így a legtöbb beteg nincs tudatában, hogy vannak.
De ha már egyszer megtudtuk, élhetünk avval a tudattal, hogy az AML felszakadhat és potenciálisan végzetes belső vérzést okozhat.
Évente szkennelték a tünetmentes daganatom mert – ha 4 cm-re nő, sebészileg el kell távolítani. Legnagyobb megkönnyebbülésemre az enyém sosem nőtt, ezért 2018-ban elbocsátottak.
A legutóbbi májvizsgálat során a radiográfus azt látta, hogy az AML-em még mindig 2,5 cm. Volt valami haszna annak hogy tudtam? És ugyanez igaz lenne az epehólyagpolipomra is? Egyes állapotok gyakrabban vezetnek véletlenszerű leletekhez, mint mások, mondja Dr. Martin Scurr, a háziorvos és a Good Health rovatvezetője.
Az IBS több ilyen véletlenszerű lelethez vezethet
Például azt mondja, mivel nincs határozott végleges teszt az IBS-re, a betegeket vizsgálatokra utalhatják, hogy kizárják az egyéb lehetséges diagnózisokat, például ultrahangot az epekő ellenőrzésére.
„Gyakran előfordul, hogy amikor a belekben vizsgál valamit, mást is lát – például vesekővett, amely nem okozott semmilyen problémát” – mondja Dr. Scurr.
Az incidentalómák egyre gyakoribbak lehetnek, mert a betegek egyre gyakrabban kérnek szkennelést, mondja. „A betegek igényesebbek és tájékozottabbak, mint korábban, és átfogóbb vizsgálatot akarnak a diagnózis felállításához.”
„Úgy érzik, hogy egy szkennelés – mondjuk a vérvizsgálat helyett – teljes képet adhat nekik, hogy mi történik a testükben. „De fontos észben tartani, hogy az információ nem tudás – ez az információ relatív kockázatokkal jár.”
Az incidensomák megtalálása még nagyobb problémát jelenthet a magánegészségügyben, mivel az egészségesnek tűnő embereknél előfordulhatnak „egészségügyi okok”, amelyek gyakran vérvizsgálatokat és szkenneléseket foglalnak magukban – mondja Dr. Scurr.
„Minél többet kutatsz, annál többet fogsz találni, amiket aztán tovább kell vizsgálnod, és a kérdés az: hol állj meg? Ez a gond az aggódó kúttal. A további vizsgálatoktól az emberek nemhogy megnyugodnának hanem az ellenkezője, még nyugtalanabbak lesznek.
Dr. Maskell egyetért: „Soha nem szerettem az efféle dolgokat [folytatólagos egészségügyi vizsgálatokat], mert a lehetséges hátrányok meghaladják a lehetséges előnyöket.
„Az életkorral minden egyre gyakoribbá válik, így ahogy öregszel, többé-kevésbé biztos, hogy találunk valamit, amiben nem leszünk teljesen biztosak.”
Tehát hogyan döntik el az orvosok, hogy egy véletlen lelet valóban jelentős-e?
A daganat sűrűsége és alakja, valamint a beteg életkora és általános jóléte utalhat arra, hogy mennyire figyelemre méltó az incidensalom. De még mindig hiányosak ismereteink, hogy mit jelentenek ezek az eredmények és hogy kell-e valamit tenni ellenük, mondja Dr. Maskell.
„Minden daganat kicsiként kezdi és növekszik, így bármilyen méretben olyan dolgot kell keresni, ami jelentős lehet” – mondja.
„Tudjuk, hogy összességében, statisztikailag, ha például egymillió 2 mm-es tüdőcsomót (kóros növekedés a tüdőben) látunk, egyikük sem lesz rákos. De ha egymillió 2 cm-es tüdőcsomót látunk, akkor elég sok rákos lesz.
Gyakran az egyetlen módja, hogy megállapítsák, hogy a lelet fontos-e vagy sem, egy újabb vizsgálat, mondja Dr. William Ramsden, a Leedsi Gyermekkórház gyermekradiológus szaktanácsadója és a Royal College of Radiologists klinikai radiológiáért felelős alelnöke. „Ez időt és pénzt igényel, és szorongást okoz az út során.”
Az orvosok óvatosabbak a pereskedéstől való félelem miatt
„Néha az előzetes tudása és tapasztalata teszi lehetővé, hogy elengedje a dolgokat, de időnként a leleteken látottak nyomon követési vizsgálatot tehetnek szükségessé” – teszi hozzá.
„Ez egy elég finomra hangolt egyensúly és mivel nem akarja, hogy rossz dolgok történjenek a betegekkel, nagyobb a valószínűsége hogy ellenőrzi”. Ez az ismételt szkennelési folyamat azonban megnöveli a már amúgy is megterhelt képalkotó szolgáltatások munkaterhelését.
„Jelenleg nagy nyomás nehezedik a képalkotásra az egészségügyben” – mondja Dr. Scurr.
– A radiológus szaktanácsadóból is hiány van – hasznos elvégezni a szkenneléseket, de valakinek meg is kell néznie a képeket és értelmeznie kell azokat. Az orvosok proaktívabbak a véletlen leletek esetében, mert úgy érzik, meg kell védeniük magukat az ellen, hogy bepereljék őket valami hiánya miatt – teszi hozzá Dr. Scurr.
„A helyzet sokat változott az elmúlt évtizedekben, és sokkal nagyobb a hajlam a vizsgálatra” – mondja.
„Az orvosok most óvatosabbak, mert a peres eljárások növekednek. Ez részben a közösségi médiának, részben a, „ha nem nyerünk nem kell a díjunkat fizetni” ügyvédi irodáknak köszönhető, valamint a közvélemény tudatosabbá tétele és kérdések feltevése.
A lényeg az, hogy az embereknek fel kell ismerniük, hogy a modern technológiával „olyan dolgokat fedezünk fel, amelyek valószínűleg mindig is megtörténtek, de korábban soha nem szenteltek annyi figyelmet neki” – teszi hozzá Dr. Scurr. „Gyakran csak annyit tesz, hogy aggodalomra ad okot – és sok esetben jobb, ha nem tud róla.”
Dr. Maskell azt javasolja, hogy úgy gondoljunk a szkennelésre, mint a műtétre, aminek mindig vannak lehetséges szövődményei. A folyamat során találhatunk valamit, amiről később azt kívánod, bárcsak ne találtuk volna meg.
A véletlen diagnózis jó éveket lopott el az életemből
A 61 éves Kevin Reidnél izomfájdalmak vizsgálata után veserákot diagnosztizáltak, amitől „megdöbbent”. Néha azt kívánja, bárcsak soha ne szóltak volna neki a leletről.
„A tudat hogy rákos vagyok, jó éveket lopott el tőlünk” – mondja a nyugalmazott vegyészmérnök, aki feleségével, Emmával (55), aki a jótékonysági szektor önkéntese Cardiffban Angliában él.
Kevin (a képen) eredetileg orvoshoz ment, miután szex közben fájdalmas „húzó érzést” tapasztalt a hasában. Szkennelésre küldték, ami 1 cm-es daganatot talált a bal veséjében.
„A háziorvos azt mondta, hogy a húzó érzéseimnek semmi köze ehhez – még mindig megvannak” – mondja Kevin. „Azt mondták, hogy a rák sok éven át ott maradhatott volna anélkül, hogy tudtam volna róla.
„A veserák gyakran tünetmentes, amíg a daganat legalább 1,5 cm széles.”
Kevint 2018 júliusában megműtötték, hogy eltávolítsák a vese felét, és minden évben átvizsgálták. A következő két évben „normálisan élt”, mondja.
De aztán egy 2020 decemberi vizsgálat négy 5-10 mm-es daganatot talált a tüdőmben. Lassan növekedő és operálhatatlanok, mivel olyan mélyen voltak a tüdőmben
– Három-öt évet kaptam, hogy éljek. Annyi gondolat járt a fejemben, visszahúzódó és depressziós lettem, és azon gondolkodtam, hogy mi fog történni. Mindig azt hittem, hogy legyőzhetetlen vagyok, és meg fogom élni az öregkort.
„Annyira szürreálisnak tűnt az egész, főleg, hogy nem éreztem magam rosszul. Nem voltak tüneteim, és még mindig nincsenek – ha nem lennének a vizsgálatok, nem tudnám, hogy ott vannak a daganatok, és azóta sem nőttek.
Visszavonult, hogy élvezze a hátralévő időt, de hozzáteszi: „Az előrejelzésem ismerete mindent megváltoztatott. Azóta az életünk a rákról szól.
Háromhavonta átvizsgálják – tavaly decemberben ez azt mutatta, hogy a rák átterjedt a légcső közelébe.
Februárban elkezdett immunterápiát és kemoterápiát kapni, hogy csökkentsék a daganatokat, hogy azok ne befolyásolják a légzését.
„Még mindig nem érzem magam rosszul a rák miatt, de tapasztaltam a kezelés mellékhatásait, köztük a fáradtságot.
„A közelmúltban nagyon rosszul lettem és az immunterápia által kiváltott 1-es típusú cukorbetegséget diagnosztizáltak nálam, ami a kezelés ritka mellékhatása.
„Ha nem lett volna az első vizsgálat, nagy eséllyel még mindig jól érezném magam, és élvezném az életet anélkül, hogy rákos megbetegedés nyomasztana.
„Inkább megvártam volna, amíg a tünetek jelentkeznek hogy tudjak erről az egészről, még akkor is, ha ez azt jelentette, hogy csak hónapok vannak hátra az életből. Igazi kétélű fegyver, ha véletlenül megtalálják ezeket a dolgokat.
